3.fejezet

-Szia Liam vagyok a holnapi deszkázás miatt hívlak.-mondta rekedten.

-Szia tudom le akarod mondani semmi baj én meg értem.Chaterine is biztos szivesen megtanul majd deszkázni.

-Lemondani???mért tennék ilyet te kis butus.Jaaaa a buszos ügy miatt gondoltad igaz?a spanság listán az első vagy ne viccelj nehogymár a szőke ribanc átvenné a helyed csak be akart téged mocskolni és le akart kapni...hát igenaz én vonzerőm-hallottam öblös nevetését és újra jó kedvem lett.Hát igen a vonzereje..

-Hát jolvan akkor hánykor?-kérdeztem.

-nem is tudom 5?-hát nem tudom ,hogy hogy fogok meglépni de majd kitalálok valamit.

-oké akkor ötkor a pályán szia-montam végül

szia tündérke jóéjt.-letette.

csak firkálgattam és láttam hogy a nagy semmiből egy gördeszkás fiú lépett ki...el vörösödtem.Eldőltem az ágyamon és a falat fixirosztam a rengeteg pószterrel amikor résnyire nyílt az ajtó..az én angyalkám volt.

-Mi a baj Lex nem tudsz alukálni?-édesen megrázta a fejét és a csucsuját rágicsálta.

(amivel mindíg alszik már születése óta meg van neki még tőlem kapta)

elinudlt felém és odabújt. elaludtunk.Fél négykor keltem fel,el mentem zuhanyozni,felöltöztem összeszettem a cuccaim és a vázlat füzetem,eltettem a telefonom adtam egy puszit az angyalkámnak és lesurrantam a nappaliba majd kimásztam az ablakon és elindultam a park felé.

Imádom Arizónát azok a meleg teliholdas éjszakák a vízparton tábortüzes bulik(bár nem voltam annyira sok bulin.)gyönyörű volt a hajnal a sok harmat a nedves fák és a kis pók a kedvenc padomon küzdött a páracseppekkel táncoltak a madarak és élelemért csipogtak az annyuknak.gyönyörű volt.végre ideértem.leültem egy rámpára és rajzolni kezdtem..befejeztem a gördeszkás "Liamet."

-Szia tündérke jó korán kijöttél nem féltél a sötdben?-megvillantotta hófehér fogsorát a cuki féloldalas mosolyával.

_hééj szija-mosolyogtam vissza rá.

ezek mik?csak nem rajzolsz?-zavaromban elejtettem a tömböt és a szél megtáncoltatta a rajzaim.

-igen hát de ezek nemis igazi rajzok csak....nem is tdom-éreztem hogy vörösödöm.

-te viccelsz?ezek nagyon király rajzok.héé ez én vagyok??-megint a féloldalas mosoly amit úgy imádtam.

-hát nem pont te csak egy deszkás-mosolyogtam-de ha szeretnéd neked...adhatom.-zavartam ránéztem.

-igeeen persze köszi kiteszem a falamra.-háát jolvan gondoltam magamban.

-jó csak nem mondd meg ,hogy ki csinálta..-mosolyogtam erre ő felkapot és játékosan megpörgetett.

-Na akkor  lássunk neki szóval állj rá a deszkára.-megfogta a kezem és segitett megint elvörösödtem.

-úúgy és most lökd meg magad.-és gurultam.

-ez nagyon jó nézd tündérke tem most kerekeken szállsz Júhúúúúúúú-és már a földön fetrengtem.

-héé jólvagy?!!-kiáltott utánam és odafutott ,beütöttem a fejem.

-tündérke hisz te vérzel-hát igen ez az én formám.

-semmiség ez  csak egy karcolás.-levette a felsőjét és a fejemhez szoritotta megint elvörösödtem,a ki dolgozott felsőtestén az izzadságcseppek táncot jártak a napfényben tökéletes volt. az arcunk fél centire volt egymástól a szeme rabul ejtette az enyém.

-Te kis ribanc mit keresel itt?megint kérsz abból amit a multkor kaptál?mit képzelsz hogy elszökdösöl  hajnalok hajnalán és ezzel a kis nyikhajjal  enyelegsz??-orditotta apám dühtől fortyogva.

gyorsan felpattantam és engedelmesen apám elé álltam és akkor ott Liam előtt lesujtott rám csontos öklével és haza rángatott. Liam értetlenül megindult felém de látta arcomon a rémületet és inkább megállt.

-Majd felhivlak-kiáltotta utánam.

ekkor kezdődött a poklom..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.